Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Végre már hosszabb ideje élek kinn, mint benn
Szerző: Anna
2018.02.03. Megosztás

Azt mondták anyáék, hogy azért volt az a nagy durrogós nap, mert az volt a múlt év, és hogy én már egy hónap óta tavaly születtem, és az már olyan rég volt, mert most 2018-as évet írunk.

Én ma lettem 10 hónapos, végre már hosszabb ideje élek kinn, mint benn anya pocakjában.

Szóval most IDÉN van már, vagy micsoda. Sokféle időt megtapasztaltam. Sokat voltam a szabadban anyával. Volt, hogy a pancsi víz az égből csöpögött, és volt gyönyörű napsütés is, és végre volt olyan is, hogy kimentünk, amikor minden csupa fehér volt. Bátyó épített hóembert és én is voltam jó hóbaba.

Mégis legjobb volt bentről figyelni a tájat, egyedül két lábra felállva, paskolva a hideg teraszajtó üvegét.

A kutyus és én nagyon sokat beszélgetünk.

De szeretem hall(g)atni a hangomat a lépcsőházban is, olyan érzés, mintha egy másik kisgyerek beszélne hozzám a magasból, csak épp ugyanazt mondja, mint én.

Már nagyon sokféle pihe-puha dolgot eszem, és már tudom kérni anyát, hogy adjon még. Néha eszem rágós ételeket is, bár fogam még nincs. Anya szerint, nagyon szeretem a játék-ételeket is, azt hiszem, igazam is van.

Ha nem megyünk el itthonról, akkor anya mellém ül a földre, és én játszom mindenféle izgi dologgal, amiket ha összeütök, akkor hangosak, vagy amiket lehet egymásba is tenni. Vannak lukas játékaim. Azt mondja anya, hogy az a fontos, hogy a lukakon kell betenni a kisebb játékokat, de szerintem sokkal könnyebb és gyorsabb, ha csak felhajtom a kisajtót, és úgy teszem bele őket. Nem értem, hogy anya miért babrál vele olyan sokáig, ez így szerintem sokkal logikusabb, és persze gyorsabb is, főként ha a kis apró játékokkal be szeretném teríteni az egész lakást, hogy apa nagyon hangos lehessen, amikor rálép.

Nagypapával sokat találkozom, de nagymamával is szoktam azért játszani. Szeretem hallgatni, ha anya énekel, és ha apa gitározik, de egyszer egy vendégségben megengedték, hogy zongorázzam, azt hiszem, ez a szerelem. Persze a dobolást szeretem még mindig a legjobban, meg puzzle szőnyegem szétszedését, és a darabkáinak rágását. Szuper móka még mindig a torony ledöntése, sőt most már azt is mondom ilyenkor néha, hogy bumm. Meg szeretem a lámpa fel-lekapcsolását. És hogy igazán megünnepeljem, hogy 10 hónapos lettem, szépen kézbe is adom apának a kis labdát, ha nyújtja a kezét.

Szóval igazán ügyes vagyok már, és nagyon szeretek barátkozni, persze az anya-mágnes még nagyon erős, de olyan megnyugtató, hogy odabújhatok anyához bármikor, ha akarok, és ő felemel és visz engem, akkor is, ha már nehéz vagyok.