Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

9 okom az ünnepre
Szerző: Anna
2018.01.03. Megosztás

Anya szerint ez egy ünnepekkel teli hónap, már kezdem érteni, hogy miért, 9 pontban Nektek is elmesélem.

  1. Ilyenkor kint az égen már nagyon korán lekapcsolják a lámpákat, ezért az utcán, sőt a lakásban is csodás fényket varázsolnak az emberek lámpákra, falra, fákra, néha vannak fura világító állatok is, és emberek fején is világít, villog valami. Anyáék is tettek az ablakokra ilyen fényeket, nagyon tetszettek,és megcsodáltam őket.
  2. Egyik alvás után, anya azt mondta, hogy mutat nekem valami érdekeset. Odamentünk az ablakhoz és tényleg, az egész utcát, a kertet és a fákat is betakarták egy nagy fehér lepedővel. Anya azt mondta a természet ilyen, tél van, és ennek az a neve, hogy hó. Azt hiszem, a természet is szereti a bújócska játékot, anya is mindig a lepedő vagy a takaró alá bújtatja a dolgokat, hogy keressem meg. Meg azt is akarja tudni, hogy hosszabb idő után is emlékszem-e arra, hogy ott van valami. Már nagyon ismerem ezt a játékot. Hiába megyünk át a bátyó szobájába picit játszani, ha visszajövünk, nagyon jól emlékszem arra, hogy anya elbújtatta oda a kedvenc kis autómat, vagy a kis telefonomat. Olyan jó, hogy már majd kint is lehet ilyet játszani, de anya azt mondta, hogy a hó sajnos nem marad mindig ott. Az ablakon át néztük, hogy valami fehér kis szöszök esnek le egymás mellé, és azok csinálják ezt a fura lepedőt. A szöszöket szeretem, a lakásban is megtalálom őket a földön, de anya azt mondta, hogy ezek nem olyanok, és nem is a széttépett zsebkendő darabkái, amivel én már ügyesen be tudom teríteni az új játékszőnyegemet, hanem valami más, amit ha behozunk a lakásba, akkor pancsi víz lesz belőle. Sajnos még nem tudtuk ezt kipróbálni, de már nagyon szeretném.
  1. Az egyik reggel arra ébredtem, hogy a bátyó nem tud aludni, nagyon izgatott volt, mert mindenféle piros csomag került az ablakba, és meg akarta őket nézni. Én is kaptam valami „ajándékozó szakállas bácsitól” sapkát és olyan ruhákat, amivel majd nem csúszik a lábam a földön, és amit ha a nénik meglátnak, akkor azt mondják, „jajj de cukker kis popókád van” és akkor össze-vissza akarnak puszilgatni, igyekszem ilyenkor velük nevetni, de ha igazán zavarnak, akkor odabújok anyához, vagy lesütöm a szemem, biztos ami biztos, akkor talán előbb abbahagyják.
  2. Szóval mi mindenért is olyan ünnepélyes még ez a hónap? Hát hogy egyre ügyesebb és magabiztosabb vagyok! Anyaék kiszínezték nekem a talajt a lakásban, és így még bátrabban cirkálok mindenfelé. Sőt – anya azt mondja – hogy már percekig játszom egy-egy játékkal. Én nem érzékelem ezt, mert ilyenkor anya tőlem azt csinálhat körülöttem, amit szeretne, csak a játékra figyelek, teszem egyik kezemből a másikba, néha játékon támaszkodva, forgok körbe-körbe. Szóval miért figyeljek valami időt, ami azt sem tudom, hogy mi? Igaz, azért azt szeretem, ha tudom, hogy hol van anya, és ha észre veszem, hogy épp nem ül mellettem, akkor már teperek is oda, ahonnan hallom a hangját, sőt ”cickimickizéshez” is tudok egyedül sietni.
  3. Nagyon sok mindent tudok már. Pl. ugatni és úgy állni, mint a kutyus. És végre kezd érthető lenni az a sok hangadás is, amit apáék csinálnak. Anya szerint fogorvos leszek, mert mindenki száját alaposan, kívülről-belülről megvizsgálom. Szeretek dobolni is, vagy a levegőt csapkodni, egyszer akkor is csináltam ezt, amikor egy bácsi elment tőlünk, ennek anyáék nagyon örültek, ezért néha megismétlen akkor is, ha nénik mennek el tőlünk. Azt mondják ez az integetés.
  4. Egyik nap nagyon hangos volt odakinn a csapkodás, nem hagytak aludni, ezért aztán jobbnak láttam, ha én is csapkodok, dolbolok. Anya azt mondta, „ezt nagyon nem szereti a Szilveszterben”. Szegény Szilveszter. Ja és mit tudok még? Apa segítségével megtanultam le- és felkapcsolni a lámpát, csapkodom a falat, néha csak úgy odanyúlok és sikerül!
  5. Apa nagyon büszke rám, de azért néha őt is leizzasztom: egyszerűen muszáj elborulnom, vagy csak kibilleni, hogy tényleg rám figyeljen, vagy csak el kell vennem tőle a telefont és „belecsorgatnom az összes nyálamat a töltőcsatlakozóba”- ahogy ő mondja -, én nem értem mi ezzel a baj, az a legizgalmasabb része annak a kütyünek, hiába kaptam sajátot, amit lehet nyomkodni, meg világít, meg zenél, meg az sem baj, ha leejtem, de pont ez a fontos rész hiányzik róla, szóval marad a régi módszer, amikor apa nem figyel, lenyúlom az övét.
  6. Ebben a hónapban nagyon sok emberrel találkoztam, azt mondják, hogy ők a rokonaim, és most ünnep, ha találkozunk velük, vagy azért találkozunk, mert ünnep van. Karácsony a neve, amikor egy fenyőfa kiszíneslámpázik és ajándék csomag termést hoz a lakásban, de én ezt nem igazán értem, csak azt tudom, hogy sok izgi ajándékot kaptam, aminek nagyon örültem, és nagyon szeretek velük játszani. Ki-be, fel-le, előre-hátra kapcsolgatni, tologatni, hintáz(tat)ni. Dobolós, világítós játék lett a kedvencem. No meg az elefánt.
  7. És még amiért ünnep ez a hónap: szerintem találkoztam azzal az emberrel, akinek fehér szakálla van, és az ajándékokat hozhatta…meg is tépkedtem, és aztán huncutul és ártatlanul mosolyogtam, aztán mindenki jót kacagott! Így ni, és már 9 hónapos lettem.