Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Andris a minap - Szeretlek jele
2019.07.06. Megosztás

#Szeretlek – jele és egy-két érdekesség
#Andris_jelel #Andris_a_minap
Andris már rengeteg szót használ, és mostanában már rövid mondatokat is összerak, és mindent utánoz, dallamot, szavakat, és ismét elkezdték érdekelni a jelek. Most igaz, hogy már azért is érdeklik, mert élvezi, hogy egyre bonyolultabb kézjeleket is képes megmutatni. Mintha ezeket várná is, mint „újabb kihívás a napjaiban”.
Még mindig vannak szoptatós időszakaink, amik inkább szólnak arról, hogy „anyával milyen jó összebújni”, mint az evésről. Általában ilyenkor jön rá, hogy mutassa, hallja a buszt, a helikoptert, a repülőt vagy hogy kopácsolnak valahol. 
Aztán egyik alkalommal már picit kényelmetlen volt nekem a helyezte, gondoltam, hogy felvetem, esetleg „lehetne, hogy vége, elég volt a szopizás?” Erre nagy buzgón elkezdte a fejét rázni (hát az sem volt túl kényelmes nekem, mivel nem gumicukorból van az a részem, ami e kecses fejrázáskor még mindig szorosan a szájában figyelt). Így hát jeleztem neki a dolog kellemetlen voltál, erre gyorsan kapcsolt és szabad kezével mutogatni kezdte a #szopizás jelét, és szemével büszkeség töltötte el, hogy ő milyen okos is volt. Majd egy pillanatra megdermedt és a fejünk fölött figyelő lámpára nézett, majd csillogó szemekkel mutatta a #lámpa jelét, egy röpke pillanat sem telt ismét váltott, hogy bemutathassa nekem, „ő bizony nagyon okos dologra jött rá”, mégpedig arra, hogy a szopizás-lámpa-napocska milyen nagyon hasonlóak. Szóval repertoár zárásaként a #Nap jelét is megmutatta. Ezt követően, hogy biztos legyek abban, hogy „ő aztán tényleg nagyon ügyesen meg tudja már mutatni ezeket a különböző jeleket”, megismételte az egészet, közben tekintetével jelezte, hogy épp mire gondol.
Ekkor a sűrű dicsérgetés és büszkélkedés után úgy döntöttem, itt az ideje megtornáztatni a kis lurkó agytekervényeit és szem-kéz koordinációját. Mutattam neki a #szeretlek jelét. (Amit korábban, úgy rémlik, hogy egyszer sem mutattam neki.) Egy ideig figyelte az ujjaimat, majd elkezdte nézni a sajátját. Ekkor már látta, hogy ez nem egy egyszerű folyamat, így abbahagyta a cicizést, hogy felszabadíthassa a másik kis kezét. Szép gondosan elkezdte lehajtogatni azokat az ujjakat, amiket kell, majd élvezettel mutatta az eredményt. Hát mit ne mondjak, olyan büszke voltam rá. Most csak felsorolok néhány helyzetet, amikor megismételte a mutatványt, és persze már mondta is, hogy szeretlek, de a jel mutatás olyan büszkeséggel töltötte el, mintha csak megoldott volna egy nehéz logikai feladatot egy tudós!
Jelelte, 
- bármikor, amikor mondtam neki, hogy szeretem.
- amikor meglátta az apját, aki sokat dolgozott, még a kis autóját is eldobta, hogy minél gyorsabban mutathassa
- amikor meglátta, h megöleljük egymást a férjemmel, futott oda és hozzánk bújva mutatta
- amikor a kifogyhatatlan szeretetét még a kutyánk felé is jelezni akarta.
- idővel szopizás közben is, már egy kézzel is szépen megoldotta a mutatványt!
Bízom benne, hogy nektek is ilyen szép és örömteli élményeket okoz a jelelés! 
Írjatok, szívesen olvassuk a Ti történeteiteket is!

 

Legutóbbi bejegyzések:

Régebbi bejegyzések: