Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Doboz ágy és doboz ruha
2016.12.27. Megosztás

Micsoda boldog csicsere had lepte el ma a rádiót, nagyon vidám ifjakkal és örömteli szülőkkel töltöttem ma a délelőttöt. Még mindig cseng a fülem, de ez boldogság rám is rám ragadt, bearanyozta a napomat és értelmet adott munkámnak. Megjött az ajándékozási kedvem. Ami így Karácsonykor nem is baj, igaz?

A mai vendégem A Buboca utcai lakópark csodás házainak (az egyes és kettes háznak) friss tulajdonosai voltak. Első körben idézzük fel, mit tudtunk meg az első lakás tulajdonosairól. A 30-as éveiben járó Peti és felesége Anna járt nálunk, a 4 tündéri kis lurkójukkal, a 9 éves Marcival, 4 éves Eszterrel, a 3 éves Misivel és a kis egy éves Lilivel, na és persze a pocaklakóról sem feledkezhetünk meg, aki húsvétra érkezik és Anna pocakjában ficánkolt. Nagy feladat volt nekem megjegyezni a gyerkőcök nevét, de megnyugtatott a tudat, hogy olykor apjuknak sem jutott eszébe melyik gyerek melyik. Marci a legnagyobb gyerkőc, már komoly fiatalember, sokszor kicsit zavarba is jöttem a tudásától, mellette csodás érdeklődést mutatott mindenre a stúdióban, Eszter, aki végül az ölembe is beült és vígan tanulmányozta a jegyzeteimet. Misi és Lili is imádni való, bár ők félénkebbek voltak, és olykor el is bóbiskoltak szüleik ölében. Anna elmondta nekünk, hogy jelenleg dobozok és ágyak között mozognak, szökellenek, bukdácsolnak, vagy éppenséggel amit ő bepakol azt a kisebbek egy pillanat alatt kiborítják, szóval nincs könnyű dolga, de nagyon várják, hogy mihamarabb az új lakásban lehessenek. Peti elmesélte, hogy mekkora hatással volt rájuk az új épület, a gyerekek skandálták a “Nagy házalakítás” című műsor nagy szlogenjét: “Menjen a busz, menjen a busz!” Minden gyerek be volt zsongva. Majd Marci átvette a szót, és elmondta, hogy ő már megmondta a kicsiknek, hogy először minden szobát mindenki megnéz, de majd apáék fognak dönteni, arról, hogy ki hol fog aludni. Ezért a kicsit egyszerre izgatottan, és félszegen lépkedtek a szobákban - folytatta Anna - de mindenkinek nagyon leesett az álla, és a gyerekek imádták a nagy területet. A három éves Misi azt mondta, hogy olyan nagy a ház, hogy akár az óvodás társai is itt alhatnak majd. Anna megígérte nekünk, ha kész lesz a pakolással, és kicsit kialakult az élet az új helyen, ismét eljön, és akár rendszeresen is beszámol az életük alakulásáról. Azt gondolom, hogy izgalmas beszámolókat hallhatunk majd tőlük. Addig is kitartást és jó pakolást kívánunk nekik.