Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Felkapaszkodtam a nyolcadikra
Szerző: Anna
2017.12.03. Megosztás

Mozgalmas időszak van a hátam mögött, vagy mondhatnám, hogy most jöttem csak bele igazán a mozgolódásba, egyre gyorsabb vagyok. De ne szaladjunk ennyire előre, ezt anya úgysem hagyja. Kezdjük az elején. Az elmúlt hónapot is kis betegséggel kezdtem, még mindig nem kerültem barátságba azzal a hangos géppel, amit anya az orromhoz tesz, de rájöttem, ha a sok macerának vége, akkor könnyebben megy a lélegzés, szóval azért, ha legközelebb lesz ilyen, talán megpróbálom elviselni. Tudom, anya mindig segíteni akar, és tényleg néha jól is esik, főként, ha nem tiltakozom (annyira). Amikor kész vagyunk, akkor mindig kimegyünk a fürdőszobába, anya megtölti vízzel a „szipogit”, és én nevethetek, hogy milyen csodás kis vízoszlopot csinál nekem vele.

A pancsizást egyre jobban szeretem, már apával is csodás a fürdés. Sokat nevetünk, azt is szeretem, ha az egész arcom vizes lesz.

Anyáék mostanában megint megleptek, finom selymes lett a talaj a hálószobában, azt mondják padlószőnyeg a neve. Állítólag nagyon megnehezítettem a lerakást, mivel, amikor anyaék dolgoztak, akkor én annyira kíváncsi voltam, és életemben először felkapaszkodtam a rácsos ágy szélére, és úgy néztem őket. Nagypapáék hangos szerszámmal feltettek valamilyen szekrényt a falra, nagymama és bátyó is ütögettek egy-egy bútort. Az a hangzavar nagyon tetszett, megint nevettem.

De szoktunk a színes talajon is játszani. Anya egyszer beleültetett egy dobozba, vicces volt, azt mondta, hogy leszek olyan nagy, hogy majd csak a lábfejem fog beleférni, de szerintem az még nagyon messze van. 

Szeretek olvasgatni, olyan izgi ez. Leutánoztam anyáékat, és egyedül lapozgattam a könyvet, szép színes volt. Igaz egyszer megkóstoltam az egyik lap sarkát, annak apa nagyon nem örült. Azt mondta, más könyv kell nekem! Pár nap múlva elő is kerültek azok a könyvek, amiknek keményebb a lapja, de azokat is jó nézegetni. Ráadásul abból van egy nagy doboznyi, azóta vígan pakolgattam ki a dobozból, anya meg mindig visszateszi. Így szoktunk játszani. A doboz átlátszó teteje is nagyon tetszik, szeretem, ha alá kerülnek a játékok, izgalmas, hogy hogyan fogjam meg azokat, de előbb utóbb sikerül, és kezdem elölről.

Kint most már nagyon fura idő van, anya azt mondja, hogy jól fel kell öltözni, ezért aztán kb. semmit nem tudok mozogni ott, az nagyon rossz érzés, nem igazán szeretem. Bár anya ilyenkor néha ad valami izgi játékot a kezembe, és akkor nagyokat tudok nevetni. Igaz, csak nézelődni is izgalmas, olyan magasan van a plafon, és kék meg szürke. Néha táncol körülöttem zöld, barna és sárga színével mindenféle érdekes dolog. Anya azt mondja, hogy azok az őszi fák, és a levelek olyan szép színesek, mint a szivárvány az ágyam fölött.

Néha ilyen beöltözések után nem a saját lakásunkba megyünk vissza, hanem új helyre, barátokhoz.

Anya a finom tejcin kívül zöldségeket és gyümölcsöket ad nekem, van, ami elsőre nagyon fura, de azért megszokom, és szeretek belenyúlni, és festegetem vele a kis asztalomat. Anya szerint ez nem olyan jó játék, de azért hagyja. Nagypapával is sokat találkozom, mindig viccelődik, dudál az orrommal, és kéri, hogy tegyem a szám elé a kezem, ha ásítok, pedig ez nekem még nem megy.

Anya kedvence, hogy engem fejleszthet, akármi legyen is az, ezért néha elrejti előlem a játékaimat egy rongy alá, de már többször meg is találtam az elbújtatott játékot, ha levettem a rongyot róluk. Apától is lehet tanulni, például a „kukucs” játékot. Ha elbújik apa valami mögé, akkor várom, hogy ismét lássam, és nevessünk. Sőt most már én is elfordulok, vagy a függönyt magam előtt mozgatom, és „kukucsolok”. Mindenki nevet, szuper játék.

Anya azt mondta, hogy én vagyok a személyi edzője. Állandóan kúszik, mászik, siet utánam, mert mindig a „frászt hozom rá”. Azt nem tudom mi az a frász, de olyan izgalmas dolog, hogy meglátok valamit messze, oda is mászom gyorsan. Például a kutya játéka ilyen, feltétlen nekem is meg kell fognom. S vajon miért szereti a kutya ezt szájba  venni? Ki kellene próbálnom, ha anya egyszer nem látná! No de vannak mindenféle izgi dolgok még, amit ha megfogok, akkor sikerül távolodnom a talajtól, akkor egyre magasabbról szemlélhetem a körülöttem lévő dolgokat. Tökéletes felkapaszkodó hely az ágy széle, a pad vagy az ágyam rácsai. Nagyon boldog vagyok ilyenkor, de anya néha megijed, és mindig ott van mögöttem, persze azt hiszem, ez jó, mert néha mozog és csúszik minden, néha el is borulok, és anya akkor vigyáz rám, hogy ne fájjon a fejem. Anya mindig letesz a földre és néha tényleg mutat sok-sok érdekes játékot, de én nagyon állni és menni akarok, akkor is, ha még egyedül nem megy(ek). Annyira igyekszem, hogy folyamatosan kapaszkodva anyától egy bútorig vagy 2 bútor között teszek pár lépést is. Szoktam csibészkedni is, anya szerint, mert azt kérdezi: „Csak azokkal a dolgokkal akarsz játszani, amivel nem szabad?” Nem értem, ha nem szabad, akkor nekik miért lehet? Ezért küzdök tovább az egyenlőségért: amikor anyáék esznek, akkor mindig megszerzem, ami az asztalon van, és én is meg akarom kóstolni. Sőt szeretem levenni anyáról a szemüveget. Van még egy dolog, amit már csinálok, de apa és anya ennek nagyon örül: Tudom, hogy apa felé kell nyújtanom a kezemet, ha azt szeretném, apa vegyen át, amikor „szundi-szundi” lesz apával. Eddig csak anya felé dőltem. Szuper, hogy már ilyen okos vagyok, ugye? És még csak 8 hónapja születtem!