Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Kire hasonlít a gyerek? - kutyára - fél éves gyerekem beszámolója
Szerző: Anna
2017.10.03. Megosztás

Fél éves vagyok, azt mondják, de nem értem, hogy miért olyan nagy dolog. Most már egyre több ruhát adnak rám, ez fura érzés, de szerencsére még mindig sokat vagyunk kinn a levegőn. Nagyot nőttem? És már olyan sok mindent értek ebből a nagyvilágból. Anya szerint nagyon hasonlítok Masnira, vagy bizonyos dolgokban ő hasonlít rám. Mindketten fura pózokban szoktunk aludni és játszani, de ha egyszer úgy kényelmes, miért is ne. Apa azt mondja, hogy nem egyértelmű, hogy ki másol kit, de legjobb játékaink mindig hasonlóak. Amiket rágni kell. Azt nem tudom, hogy Masni miért szereti, de nekem nagyon jó érzés, mert valami bizsereg a számban, és viszket, és úgy érzem, mindent hozzá kell dörzsölni. Néha úgy érzem, szeretném megrágni a járókám rácsát, és most már egyre jobban szeretném, ha kivennének onnan. De hisz olyan jó anya közelében lenni, apa ölében is jó, és csapkodni az asztalt vagy játszani azokkal a micsodákkal, amik az ő kezükben szokott lenni, ami világít és néha hangot ad, vagy mutatja apát. Szóval szeretek velük játszani, ahogy Masni is, és mindketten tutira összenyálazunk mindenkit.    Igaz Masni szeret engem is megnyalni, én meg szívesen megmarkolom a szőrét, bár anya szerint simogatnom kellene, csak tudnám, hogy az milyen? Mostanában azért is jó nevetni Masnira, mert akkor nem gondolok arra, hogy valami furcsa érzés van a számban, ami nagyon nem jó, szoktam nyöszörögni és Masni akkor mindig velem sír. Azt hiszem, hogy ennek anya nem örül, azt mondja, hogy ikrek vagyunk. Mindkettőnk tud büdit csinálni, és akkor valahogy anyának meg apának azt meg kell szüntetni. Néha szeretek úgy „öltözni”, mint a Masni! Masninak és nekem is vannak plüss állataim, amiket nagyon szeretünk piszkálni. Masni is dobálja, tépkedi a sajátját, mindketten a játékon lógó kis papírdarabot szeretünk legjobban. DE amiben legjobban hasonlítunk? Hogy mindketten 4 végtagunkon közlekedünk. Mondjuk, én még elég lassú vagyok! Valahogy még nem úgy mozognak ezek a végtagok, ahogy én azt szeretném. Ez bosszantó, de ha valami nagyon érdekeset mutat anya - (amit valamiért mindig valahogy olyan távolra tesz tőlem) - akkor szoktam vetődni, gurulni, forogni, hason kúszni és néha megemelem a pocakomat és előre-hátra rugózom, a lábaimmal lépkedek, de a kezem néha nem mozdul, ezért olykor ide-oda teszem a fenekem, és akkor valahogy elérem, megszerzem, és végre megkóstolom. Már mindkét kezemmel ügyesen tudok fogni, csípni, kaparni, rázni, ütni, dobolni. Szeretek dumálni is ezek közben. Szoktam beszélgetni egy aranyos kisgyerekkel, és mosolygok rá, és ő mindig visszamosolyog, elmesélem neki, hogy már fél éves vagyok, 6770gr és legalább 63 cm. A kisfiú nagyon helyes, mosolygós, nevetős, anya szerint az is én vagyok, az a tükörképem. Érdekes jó lesz megismerni.