Lemaradtál a Buboca Rádió mai adásáról? Olvasd vissza munkatársaink beszámolóját, így megtudhatod, mi történt ma a Buboca utcai Lakóparkban.

Öt hónapos lettem, egyre jobban megy már minden. Egyre nagyobb a mellényem.
Szerző: Anna
2017.09.30. Megosztás

Amikor hazajöttünk Balatonról, nagyon szomorú voltam, és nem aludtam túl jól, mivel nagyon hiányzott, hogy szinte egész nap a kertben legyünk. Igaz, hogy itthon is hűvös a lakás, és itt is van kert, de nem tudtunk olyan sokat kint lenni, ezért inkább éjjel is többször kértem tejecskét anyától. Azt mondta anya, azért kell hazajönni, mert sok a program, amikre autóval utazunk. Még mindig nem igazán kedvelem ezt a fajta „mozgást”, biztos azért, mert szeretnék rendesen kilátni, vagy akár egyedül is irányítani ezt a fura hangos „babakocsit”, amit anya autónak hív. Anya szerint nem szeretem a „kötöttséget”, és melegem is lesz az ülésben, csak azt szeretném, ha fújná a hajamat a szél. Szóval voltunk hosszabb-rövidebb kiránduláson, rokonlátogatáson, ismét voltam több esküvőn, ahol én voltam a sztár. Persze anya és apa szerint nem rólam szól az esküvő, hanem egy fehér ruhás aranyos néniről, meg egy bácsiról, mégis mindig csodálnak engem is, még ők is. Ha elfáradok a sok templomi kajabálástól, akarom mondani énekléstől, akkor nagyon zavar, ha közel hajolnak hozzám, vagy ha meg akarnak fogni, akkor gyorsan legörbítem a számat, és ha anya vagy apa nem vesz az ölébe, akkor még egy kis ordítással és könnycseppekkel rá tudom venni őket, hogy vegyenek fel. De megéri nekik is, mert anya ölében még fáradtan is mosolygok az emberekre. Szeretem, ha jól megfigyelhetem a környezetemet. Anyáék azt mondták, hogy a frizurámmal is kell kezdeni valamit, mert nagyon a szemembe lóg, ezért jött egy néni és levágta elől a hajam. Azért amikor anya megmosta a hajam, és lelapult, nagyon furán néztem ki, jobban tetszem magamnak így hosszabb hajjal. „Emberes” kinézetem van így, mindig ezt mondják. Igazából kérdeztem anyától, hogy miért mondják ezt, hiszen mégsem nézhetek ki kutyának. Bár jó lenne az is, mert amúgy mindig nagyon tetszik, amit Masni csinál. Szoktuk egymást utánozni. Ha én nyikorgok, ő is elkezd reklamálni, és felváltva követeljük, hogy anya foglalkozzon többet velünk. Aranyos Masni, már sokat mosolygok rá is, és szoktam azon nevetni is, ha anya leszidja őt, és azon is, ha Masni ugat. S ha már a vicces helyzeteknél tartunk, sokat szoktam nevetni, ha körülöttem kalapálnak, tüsszentenek, köhögnek, akkor is mindig nevetek. Nem árulom el nekik, de azért egy picit meg is ijedek, de mindig gyorsan rájövök, hogy minden rendben, és megkönnyebbülésem eredménye egy nagy kacagás, aztán már mindenki nevet. Találkoztam a 95 éves (legidősebb) rokonommal, Marika nénivel. Akitől én is megtanultam az élet legfontosabb mondatát, amit meg kell tartanom: „Kacagj és kocogj!” Az első fele már megy, a második felére már nagyon gyúrok. S találkoztam egy igazán picike babával, aki az anyukája pocakjában volt, mondtam neki, hogy milyen szuper itt az élet. Elmesélem neki, hogy egyre jobban érdekel, hogy anyáék mit esznek, isznak. Próbálom őket utánozni. Szeretem kóstolgatni a dolgokat körülöttem, meglátom, célirányosan megfogom, és puff, már megy is a számba, legyen az egy ujj, egy játék vagy az ágyikóm rácsa. Például már tudom rágni az asztalterítőt! Végre eljutottam egy nagyon híres szemész doktor nénihez, aki szerencsére a nagymamám, de még így is nehéz volt vele időpontot egyeztetni. Mondtam is neki, hogy “vö-bö-vö”, és prüszköltem is, horkantottam is. Szóval ebben a hónapban is sokat fejlődtem, most már anya is azt meri mondani, hogy megtanultam háton aludni, és napközben is egyre többet mozgok. Hason fekve, karomon támaszkodom, egyensúlyozom, játszom, fóka módban körbefordulok az ágyamban, és emelgetem a fenekem és kicsit tudok már előrefelé mászni. Anya nagyon boldog attól, hogy most már háton fekvésből is megtanultam átfordulni a hasamra. Eddig csak hátamra fordultam át, de már ez is gyorsan megy. Jó móka. Anya, azt mondja, hogy segít, hogy ügyesedjen a mozgásom, ezért sokszor közelembe teszi a játékaimat, hogy nyúljak értük, és kússzak, forogjak. Ha fáradt vagy éhes vagyok, akkor bosszankodom is emiatt, nekem ez picit fárasztó. Sok játékom van. De van olyan, ami kéznél van, akarom mondani lábnál, a lábfejem, amit már elérek a kezemmel és kóstolgatom, fürdéskor is nézegetem őket. Még nevetni is szoktam álmomban. Éjjel-nappal állandóan mocorgok, minden érdekel, szeretném megvizsgálni a kertet, a faleveleket, a fűszálakat, leginkább kiugranék anya kezéből, és haladnék amerre jól esik, persze azért még mindig nagyon szeretem a fürdést, és a játékot apával, Masnit is szeretem nézni, és csak akkor alszom jó nagyokat, ha sok-sok élmény ér, vagy ha nagy ricsajt csapnak az unokatesóim körülöttem. Anya azt mondja, jön az ősz, és biztos nagyon fog tetszeni nekem a színes világ. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz finom.